A legtöbben a téli hangulatot a havas tájakhoz kötik, viszont emellett van még számos más melegséggel eltöltő dolog ezen kívül.
Nem a Karácsonyi időszakra gondolok.
Felsorolok néhányat:
-A teli spájz/kamra/pince/verem/fagyasztó látványa.
Ekkor már leginkább csak kiveszünk a tároló helyiségekből és eszközökből.
Kivéve például a napokban ledarált fűszerpaprikát, amely beüvegezve került a hideg és sötét kamrai szekrénybe.
Az élelem tárolóhelyről való kiszedése mindig egy megnyugtató érzést jelent számomra, illetve azt hogy a betakarítás ideje már régen elmúlt.
Ilyenkor lehet leginkább élvezni a saját készítésű befőttek, a kertben termett zöldségfélék és gyümölcsök ízét.
A régebbi időkben a tél a pihenés időszakát jelentette, amikor az ember végre többet tudott önmagával, a családjával és a terveivel foglalkozni.
-A nagy ötletelés, az önmagunkba elmélyülés időszaka.
A sötét esték és egyre inkább a sötét délutánok több időt, teret és lehetőséget adnak az elmélkedésre.
Ilyenkor érdemes a nagy terveket átgondolni, új elképzeléseket kigondolni és megragadni a számunkra merőben új elképzelések fonalát.
Ráadásul a 2017-es év energetika szempontjából is az újragondolások és ezáltal az újrakezdések éve lesz. A tervek megvalósulása emiatt sokkal kedvezőbben fog alakulni mint az idei évben, csak hinni kell az elképzelésekben és járni a magvalósítása felé vezető - sokszor beláthatatlan - utat.
-Még több lehetőség több kreatív foglalkozás művelésére.
A korai sötétedés és fagyott vidék mindinkább a házba - jobb esetben a műhelybe - kényszeríti az embert, amit kreatív, vagy legalábbis proaktív módon érdemes kihasználni.
Legyen szó kötésről, hímezésről, varrásról, szerelésről, barkácsolásról, melegházi munkáról, írásról, videózásról, rajzolásról, (stb., ...) vagy éppen az életterünk csinosításáról, a kreatív elfoglaltságoknak egy "hátránya" van, a velük töltött idő.
A hasznosan eltöltött idő viszont felér bármely modern kori szórakoztatóipari termék bámulásával, sőt túlszárnyalja azt sokszorosan.
Sőt én még azt
A kreativitását a szabadon gondolkodó ember építésre, az önmagát bekorlátozó pedig a stagnálásának fenntartására használja fel.
Az én véleményem szerint nincsen olyan utazás/nyaralás vagy virtuális kitekintés amely az alkotás élményéhez hasonló energiát adna az embernek. Ráadásul az alkotás minden nap az ember életének a része lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése