Először is leszögezem, hogy helyenként jelentősen eltérek a társadalom átlagához képest.
Nem vagyok egy csodabogár, de akár annak is beillenék.
Befelé fordultam, de figyelek a külvilágra és mindenféle forrásból szeretek információkat gyűjteni, mert nekem a tanulás egy élmény, de csak akkor ha saját elhatározásból teszem azt.
Idegenek társaságát általában nem keresem, de szívesen beszélgetek azzal pl. aki megszólít.
Alapvetően az egész életemben eddig azokat a pillanatokat élveztem legjobban, amikor alkothattam mert nem voltak szűkösek a fizikai korlátok.
Az életemben szinte csak a fizikai korlátok jelentik az akadályt számomra.
Lelki korlátaim alig vannak, akkor pedig még kevésbé amikor alkothatok valamit.
A szellemi jellegű alkotás nálam nagyon magasan jár, de a fizikai világban ezeket kifejezni, vagy akár létrehozni egy elég hosszadalmas folyamat szokott lenni nálam.
A megvalósítás útjába sokszor az áll, hogy nincsenek meg hozzá a megfelelő anyagaim és szerszámaim, így improvizálnom kell. Éppen ezért sok tervem esett már áldozatul az ennél fogva szükséges egyszerűsítésnek, spórolásnak és sokszor a meg nem valósításnak.
Persze ez is egyfajta művészet, hogy abból dolgozok amim van, de nyilván bekorlátozza a lehetőségeim és le is töri a motivációmat olykor.
Na nem is baj, hiszen mégiscsak a csodálatos Föld bolygón élünk, ahol az a legnagyobb gond hogy az emberek rideggé és ellenszenvessé válnak egyre jobban.
"Mindent elborít a füst és a pénz." - szólott FankaDeli Át a kéményen című számában.
Szóval én nem a világot okolom a jelenlegi helyzetért, hanem az emberek sötétséggel átitatott gondolatait - tehát még csak nem is az embereket, hanem a sötét gondolatokat tartom felelősnek a mai állapotokért. A z emberek építő gondolatai az én személyes legjobb barátaim, az emberek után persze.
Egyenlőre ennyit magamról.
Megyek alkotni. Jelen esetben zöldbabot pucolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése