Manapság elég sűrűn használjuk a hős kifejezést.
Szerintem például az az ember hősnek nevezhető, aki önzetlenül segít másoknak, a világnak és mindezt őszintén, szívből teszi.
Ha megnézzük a hős szót, akkor feltűnik, hogy magába foglalja az ős szavacskát.
Egy kicsit továbbgondolva be is villan nekem, hogy az őseink milyen csodálatos épületeket építettek, amelyek ma is állnak. Az ő kultúrájukat és tetteiket már csak nyomokban ismerjük, de a letűnt korokban nagyon sok hős élhetett, mert képesek voltak fennmaradni és túlélni.
Talán ha olyanná válunk mint az őseink akkor mi is hősök leszünk?
Meglehet, viszont jelenleg már más kort élünk.
Manapság hatványozottan több felülete van a hősöknek, de a jelenlegi uralmi rendszer nem akar hősöket a színen látni.
Éppen ezért van nehezebb dolga a hősöknek, mert korunkban természetellenesnek tartják a törvények a hősködést, holott ez az egyéni, mind a társadalmi fejlődés egyik alappillére.
Hős tettnek számít az is, ha valaki egy merőben új elmélettel vagy gyakorlattal áll elő, ami a bolygó és az emberiség hasznára válhat, ha azt elfogadják.
Ilyenkor általában jön néhány "szaktekintély", akik a rendszer nevében életképtelennek, esetleg nevetségesnek titulálják az ilyen új talányokat.
Aztán vagy sikerül elfogadtatni a talányt vagy nem. Ez utóbbi van mostanában elterjedve.
Maga a "szaktekintélyekkel" való harc is hős tettnek tekinthető, ha egy vagy több hazugság ledöntése a cél.
Leginkább arra az emberre illik rá a hős jelző, aki vagy sorozatosan tesz önzetlen jótetteket vagy csak néhány alkalommal, de akkor nagy horderejű tette(ke)t visz véghez.
Nincs olyan ember akiből ne válhatna hős, csak tettek kérdése az egész.
A hősök már köztünk járnak, csak sokan nincsenek ennek tudatában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése